Adni jó

Jó ügy érdekében jót tenni, és ezt együtt, team-munkában cselekedni a mai érzelmekben, összefogásban elszegényedő világunkban nagy dolog…
A mi kis, időseket segítő közösségünkben mégis ez történt, amihez hozzájárult az Önkormányzat közmunkásainak, és vezetőjüknek nagyszerű, önzetlen munkája.
Brenucz István házi ellátottunk története úgy indult, hogy a házi gondozó kolléganők elhatározták - kitakarítanak, rendet tesznek Pista bácsi elhanyagolt háza táján.
Jól indult az akció, mivel neki éppen kórházba kellett menni mentális állapotának romlása miatt. A ház kulcsát a kolléganőkre bízta, mivel jó kapcsolat, kölcsönös tisztelet alakult ki közöttük, - aminek nagyon örülök, de bizony ezért a bizalomért nagyon sokat kellett tenni!
Ezek után indulhatott a felújítási - takarítási akció… Volt itt vakolás, malterozás, festés - mázolás!
A sok munkának meg is lett az eredménye, a házra szinte rá sem lehetett ismerni.
Ehhez az is hozzájárult, hogy függönyöket, falvédőt, asztalterítőt kapott Pista bácsi Szabó Marika házi gondozó kolléganőtől önzetlenül, ajándékképpen.
Köszönet érte neki, és köszönet minden ott dolgozónak!
Az igazi jutalom a sok munkáért Pista bácsi öröme volt, amikor meglátta a szép, tiszta aprócska házát, ami az Ő otthona. Tapsolt örömében…

Néhány kép őrzi az "Adni jó…" című cikk adta ihletet, nézzék meg!

Dombegyház, 2010. május 31.                                                                              Sustik Ferencné

1.  Tiszta, szép a szoba...	Csillártakarítás...
Pista bácsi az ágyán üldögél...	Vakolás az utcafronton...